A Hűha c. bejegyzés zárógondolatához. Főhősünket kérdőre vonják, hogy mért iszik, nem rendszeresen, csak néha, ha a haverokkal összeülnek, vagy hasonlók. Nem alkoholista. De ha úgy adódik, havonta 1-2szer felhág a garatra. "Mert... - a válasz- ..tudod csináljunk hülyét magunkból.... hátha vicces lesz tőle a világ... vagyhát... érted... érted? Egész életemet szorgalmasan hangyamódra gyűjtögetem, de néha kell hegedűlni. Olyan, mint a zene. Nincs múlt.... vagy jövő... igen, azt hiszem, csak jelen van..."
Még esetleg hozzáírom, majd ha megírom, ami valószínűleg mindig csak majd marad, de sebaj. szóval: "A zene elröpít. Magadat elröpíted. Én sosem hittem el azt, ha valaki másnak játszik... ha azt szívből csinálja. Az ivás egy icipict más. Ott hibázhatsz, sőt az pláne jó. Ott mindent szabad. Ettől függetlenül sokkal inkább zenélnék.... sokkal nemesebb"
Szeretek magamtól idézni.
