Még mindig szar, ha egyedül van az ember
Az érzéseimben/ lelkemben vidáman burjánzó érzések közepette van egy tátondó lyuk. Nem azért tátong, mert olyan széles, nagy átmérőjű dologról van szó; éppen ellenkezőleg: elég kicsi. Csak mély. Ezért tátong. Hiányzik a burjánzó dzsungelből valami, vagy inkább valaki. Be kéne tömni a lyukat, mint... De nagyon nehéz. És amíg nem sikerül, alámoshatja az egész, gondosan felépített rendszert. Még mindig szar.
Ritkán foglalkozom ilyesmivel
A minap megdöbbenve mentem végig a városon, hallgattam a hiradó, meg ilyenek. Komoly baj van ennek az országnak is a lelkével, és tudom közhelyes dolog ilyesmit írni, meg párhuzamba állítani az egyént és az országot, de mégis. Egy rohadt nagy lyuk tátong benne, bennünk is. És ha nem vigyázunk alámossa.
