azért nem írok gyakran, mert nagyon pörög a nyár vége, ömlenek az élmények és a tapasztalatok, aminek egy leszűrt verziója később olvasható lesz itt.
És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.
Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk baszásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.
Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.
Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.
Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.
És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.
Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni.
