Az élet olyan, mint egy úgy farmernadrág. Kurvajól néz ki, de kényelmetlen. Ezért szeretem magamat kívlülről szemlélni, hogy csak a szépségét lássam az életnek, az igazságtalanságát ne. Az élet rondaságáról és csúnyaságáról, meg hallani sem akarok. Aztán persze, idővel - ahogy a nadrág is tágul - az élet is egyre kevésbé igazságtalan... hiszem, hogy hosszútávon nem az.
Hiú dolog kényelmetlen de szép farmerben feszíteni, de mégis megcsináljuk. Nem is praktikus. De nagyon lehet szeretni.
