Rájöttem, hogy egy életen át képes lennék keresgélni. Az én társaságomat. A barátaimat. A jövőmet. A szerelmemet. Rájöttem, hogy eddig, egy életen át kerestem. Keresek. Érdekes.
Aztán inkább leültem TV-zni, most Gothár Péter filmjét néztem, a Megáll az idő -t. '56-os sztorinak mondják holott nem az, ötven-hatvanas inkáb... És nagyon jól sikerült darab. Elhíresült jelenetek, remek történet, jó szereplők, jó film. Kedvcsinálónak: telitalálat az a rész, amikor egy buliba érkezik emberünk, belép, és csupa szétesett, "teljesen kész" haverokat lát. 16 év körüli fiúk, mint berúgva, beszívva. A CocaCola-tól. "Kóstold meg, mer' jobb ez mint az alkohol! Kábítószer! AZ apukám hozott, egy egész üveggel..."
Aztán meg láttam az új Puskás filmet. Korrekt. Nem aza hűdejó, de korrekt. Én leginkább az anaekdótákat hiányoltam, a 'leghíresebb magyarról'. Például, amikor egy nagy meccs előtt közölték a focista srácokkal, hogy jól viseljék magukat, mégis itt a párt jeles képviselői, satöbbi. Az ellenfélben meg játszott egy Rákosi nevű. Ekkor párttagok előtt Öcsi, Puskás, elüvölti magát, h "Rákosi a kurva anyádat!", amit remek érzékkel, bociszemekkel kimagyaráz, majd hint pár gólt....
