Komoly sokk ért engem a hétvégén. Szoktam kamu sztorikat írni a blogra, hogy az általam fontosnak ítélt tanulság jobban hangsúlyossá váljon, de ez most nem az. Talán mert nincs is komoly konklúzió.

Szóval pénteken, késő délután edzésre igyekeztem, biciklivel. Késében voltam, ezért gyorsan tekertem a GIANT márkájú paripámat, majd egy kereszteződéhez értem. Éppen a Légy szíves c. Kiscsillag remeket dúdoltam, egészen pontosan azt, hogy: Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el/ Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy/ Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el az én tyúkszaros kis életem... és ekkor észrevettem a Skodát, ami éppen lassított, várt a helyére a kocsisorban, ami párhuzamosan vánszorgott mellettem. Fékeztem, de hiába. Kristálytisztán előttem van a kép, amikro rájöttem, hogy el fog ütni. Huhh... Még mindig libabőrös a hátam... (ahh ha csak a hátam lenne az, sebaj, kell a közhely) Aztán meg ott feküdtem az aszfalton. Éreztem hogy ömlik a vér, repülnek a kerekek... Szerencsére rosszul éreztem. Szerencsére a kocsival csak a biciklim találkozott, ami egyszerre 4 irányba akart elindulni a baleset után, a kerekébe egy nyolcvannyolcas díszelgett (és díszeleg még most is, de már a dokinál van). Én az aszfalttal találkoztam, de egy enyhe agyrázkódással meg pár horzsolással megúsztam.
 

Aztán elindultam hazafelé. Felhorzsolt arccal egy roncs-bicikli-t tolva - ami minden egyes forduláskor megakadt - dülöngéltem az utcánban, hazafelé. Miután túl tettem magam azon, hogy meghalhattam volna (de tényleg! az ember először fel sem fogja; ezért tehettem túl magam rajta... csak ironikusan röhögtem magamon, ami még engem is meglepett, de hát...) azt gondoltam valahogy így mehetett a tékozló fiú hazafelé. Ezeken kívül még kismillió gondolat kavargott a fejemben, mit mondok az edzőnek, mi van ha eltört valamim (ami nem volt reális aggodalom, de hát..),mi lesz a  biciklivel, mit mondok a családnak...

A család tudatosította velem, hogy egy megbízhatatlan lúzer vagyok. Gyűlölöm, ha tudom, hogy én vagyoka  hibás, de ezt még elmondja mindenki nekem. Többször, kihangsúlyozva.

A sokk után már tudtam rajta röhögni, viccelni, de egy ideig megrázott nagyon. Úgy szombat estig.